Paulinyi Tamás

Világok arcai, a láthatatlan lélek végtelenje 2.

Nonlokalitás figyelhető meg a parapszichológiai képességekben is, ahol az észleleteket illetően irreleváns a tér és időbeli irány és távolság, mondhatni erre a tudati létsíkra – az itt és most helyett – a mindig és mindenkor való időtlen jelenlét érvényes. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a jövő és a múlt is(!) megváltoztatható, akkor fel kell fogjuk a felfoghatatlant, a valóság magasabb dimenziói a lokális (ébrenléti, racionális, testi) tudatunk számára gyakorlatilag elképzelhetetlenek. Más, nonlokális tudatállapotokban azonban ezeknek a dimenzióknak tudatos megtapasztalói, részesei és alakítói vagyunk, ilyen például a sámáni tudatállapot. Összevetve ezt más markánsan módosult tudatállapotokkal (pl. álom, tudatos álom, meditáció, médiumi és pszichedelikus élmények), azt láthatjuk, hogy bár sokkal közülük hasonlóságot és átfedést mutat, a sámáni tudatállapot mégis specifikusan különböző.
Míg az álomra, a meditációra és a médiumi tudatállapotra inkább egy passzívabb, a sámánira egy aktívabb, tevőleges tudati jelenlét jellemző. Úgy is mondhatjuk, ez a tudatállapot két világ partján létezik egy időben és a mélyálomszerű más világi látomások közepette is megőrzi kontrollját. A sámán tehát vertikálisan közlekedik a világfa gyökerein és ágain, a horizontális középvilág metszéssíkján lévő öntudatának is birtokában. A némiképp hasonló médiumitásban szintén világok közötti közvetítésről beszélhetünk, ám a médium ott egy önátadott passzivitásban válik más tudati entitások szócsövévé, míg a sámán a szellemvilággal dialektikus viszonyban állva, aktívan végzi a rábízott feladatait.
Ez a szellemvilág azonban nem azonos a spiritizmus túlvilági lelkeinek létsíkjával, itt minden létező lelke-szelleme megtalálható, ahogy a tudomány perifériáin (kozmológia, kvantummechanika, tudatkutatás) is kezd erősödni az a feltételezés, hogy minden létezés alapja tudati.
Eljutottunk tehát egy lelkes világ képéhez, amiben az emberi tudatosság talán csak egy rész egy egészben, mi több, ahogy a sámáni kultúrák is tartják, a természet és az Univerzum minden óriásságával és kicsinységével egyetemben, minden és mindenki számára egy befogadó otthon és család a végtelen tudatosság beláthatatlan birodalmában. Visszaforgatva az idő kerekét, úgy tűnik, hogy távoli eleink és varázslóik színről-színre tudták látni azt a káprázatok mögötti valóságot, amit a tudomány a saját határaira jutva talán újra felfedez. Ez pedig nagy felismerés lehet a mai ember számára, aki magával együtt a természettől is eltávolodott, elvesztve pszichés egyensúlyát, létének és létterének harmóniáját. Érdemes lehet így visszatérni a kezdetekhez, egy elfeledett Világfában pedig felfedezni azt a tengelyt, ami mindenben közös és minden idősíkban a mostra merőleges.
(vége)
Paulinyi Tamás cikkéből részlet: Égi világok–Földi világok
kép: Dávid Júlia – Táltos dobos
Facebook
Twitter
Email
0
    0
    Kosarad
    A kosarad üresVisszatérés a Shopba