Minden papír

Megríkat a szépség
Rázza és rázza a lelkem
Nem suttog, harsogva
Kiáltja füleimbe
Saját kegyelmem

Nem a halhatatlanságról
A halandóságról vési
Dallamos sorait szívembe
Hogy minden dolog mégis papír
Csak ezt véssem eszembe

A lelkemet akarja
A halandóét
Így; – szomorú szeretőként,
vénként, halottként,
Csiszolatlan kőként

Facebook
Twitter
LinkedIn

Get my tips directly now! Ready to start?

Pellentesque id nibh tortor id aliquet lectus proin nibh nisl.
0
    0
    Kosarad
    A kosarad üresVisszatérés a shopba

    Ne maradj le Paulinyi Tamás aktuális programjairól!

    Iratkozz fel a hírlevélre!