Szerző: paulinyitamas | máj 10, 2020 | Újabb verseim
Megríkat a szépségRázza és rázza a lelkemNem suttog, harsogvaKiáltja füleimbeSaját kegyelmem Nem a halhatatlanságrólA halandóságról vésiDallamos sorait szívembeHogy minden dolog mégis papírCsak ezt véssem eszembe A lelkemet akarjaA halandóétÍgy; – szomorú...
Szerző: paulinyitamas | máj 10, 2020 | Újabb verseim
Hajnaltájt jött az érzés, ahogy szokott. Az álom, mint mindig ilyenkor, a félálom hangján szólt, tán azért, hogy ne felejtsem. Történet nem volt, és sem szereplők, sem kulisszák nem fedték ela mondás lényegét, miszerint megkönnyebbítő üzenet érkezett, hogy magamtól-e...
Szerző: paulinyitamas | máj 10, 2020 | Újabb verseim
Hajnalban sík az útGomolygó köd felejtNekem vagy másnak maradék léptet ejt Ködura fényességÉn is lázban égekKi lenne mégis hozzám méltó részeg Ballagok gőgösenRuhám rég szétszakadtMentik az Istenek, ami belőlem megmaradt Mégis kevély módForgolódok körbeEgy embert...
Szerző: paulinyitamas | máj 10, 2020 | Újabb verseim
Reggel kezdődik, néha DélbenEmberek és démonok készülődnek felémA kérdéseik azok, amiktől féltem Egy nap, épp az enyém is lehetneHa az ágyam nem lenneOlyan furcsán, olyan rosszul vetve Egy nap jön, olyan megszokottÉrtelmetlenmód bugyolálja egybeLerágott csontként, az...
Szerző: paulinyitamas | máj 10, 2020 | Újabb verseim
Egyedül álmodtam, végtelen egyedülHogy a helyemen most, egy kóbor kutya ül Ugatás helyett, némán engem bámultLelkével lelkemen hosszan elámult Álmomban ugattam, a mellemet verveHogy, hogy érne hozzám egy kutya keserve És a kutya csak nézett, aki most én voltamÉs én a...
Szerző: paulinyitamas | máj 10, 2020 | Újabb verseim
Aztán megszólal egy csellóSzép violinkulcsai közül kígyóznak elő belőleSzívszaggató, kéjes, szomorú pántlikái Égre tartott arccal hallgatok én isBariton sírást csal elő belőlem a vonóKönnyeim patakjai lágy ornamentikák Lótuszvirágok nyílnak el most a végtelenbenBoldog...
