Test és lélek. Egyként értelmezzük, vagy ezek különválaszthatók? Létezhet-e lélek nélkül a test, és test nélkül a lélek? Vallások és filozófiák évezredes hittételei és elméletei után a mai természettudomány erre egyszerű választ kínál. A szellem és a lélek misztikus fogalmai helyett a pszichés folyamatok vagy a tudati tevékenységek kifejezéseket ajánlja, amelyek a ma uralkodó materialista nézetek szerint az élő agy működésének a termékei, így a fenti kérdések okafogyottak.
Az idegrendszeri és tudati tevékenységek természetesen ebben a megközelítésben is hatnak a testi folyamatokra – lásd pszichoszomatika – de ez itt elhanyagolható mértékű, messze nem közelíti meg a spirituális és természetgyógyász körökben hirdetett hatásokat. A „csodás gyógyulások és gyógyítások” eseteit egyszerűbb a véletlen számlájára írni, mint ismeretlen „lelki-szellemi erőket” feltételezni, ez azonban a mai tudatkutatás határain már másképpen is megközelíthető.
Úgy tűnik ugyanis, hogy mégiscsak létezik „szellem a gépben”, vagyis a test biokémiai halmazát egy – azzal csak kölcsönhatásban álló – „szellem vagy lélek” szoftvere irányítja, ami alapjaiban rengeti meg a test és tudat kapcsolatáról vallott elfogadott nézeteket. Mindez egy olyan tudományág kutatási eredményeire építhető fel, ami a létrejötte óta eltelt másfél évszázad alatt megdöbbentően új felfedezésekre jutott a tudat és valóság mélyebb kapcsolatait illetően.
A kezdeteikor még a médiumitást és a túlvilág-hipotéziseket vizsgáló parapszichológia már a huszadik század közepén általános emberi képességekként kezelte az érzékszerveken túli észleléseket (ESP: extrasensory perception) és tudatunk ismeretlen fizikájú hatásait a környezet folyamataira (PK: psychokinesis). Ennek a két képességcsoportnak a működése elméletileg minden betegség kialakulásában és a gyógyulásban is komoly szerepet játszhat.
