Felvetődhet a kérdés, hogy a tudattal összefüggő gyógyulásokat tekintve hol vannak a „csodák” határai? Ehhez egyrészt látni kell, hogy valós érzelmi elvárásaink azok, amik valójában határosak, egy súlyos betegség például a legtöbb emberben inkább a pánikot és a reménytelenséget erősíti, mint az optimista hitet. Ugyanígy többnyire rejtve maradnak előttünk lelkünk igazi mozgatórugói, sok betegséget eleve a lemondás és a feladás érzése segíthet létrejönni. A hitnek – logikai bizonyítékot nem igénylő lelki meggyőződésnek – szintjei vannak, az intenzívebb szintek azonban inkább spirituális és vallásos jellegűek, amikre a mai korban valamilyen szinten mindenkire jellemző racionális szemlélet gátlón hat.
A „nem lehet, mert lehetetlen” típusú felfogás ördögi körét talán egy olyan új szemlélet törheti át, ami hiteles tényekre építve mutatja be a lehetetlen viszonylagosságát, egységbe rendezve a „test, a lélek és a szellem” mára jellemzően megbomlott viszonyát.
