Paulinyi Tamás: Bólébál

Leírás

2016. október 29.-én a SZINTÉZIS Szabadegyetem huszadik, jubileumi évének nyitott napján került sor Paulinyi Tamás „Bólébál” című kisregényének könyvbemutatójára a zuglói Lipták Villában. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent második kiadást megelőzően, a regényből már színdarab készült, amit a Thália színház mutatott be „Fiú a tükörben” címmel, a könyv pedig irodalmi díjat is kapott.

A könyvbemutatót a Kossuth Kiadó képviseletében Szalai Lilla nyitotta meg, a szerzővel Bóna László író, bölcselő beszélgetett, a nagy látogatottságú és jó hangulatú eseményt pedig a zalaegerszegi Énekmondó együttes bemutatója követte, Paulinyi Tamás általuk megzenésített verseinek előadásával, majd stílusosan egy – a szerző saját készítésű bóléját is kínáló – retro állofogadás zárta az összejövetelt.

Ez az önéletrajzi ihletésű kisregény sajátos stílust képvisel. Sodrós és olvasmányos hangvételével egy nehéz gyermekkor – jelen időben és egyes szám első személyben fogalmazó – lázas narrációja, ami a maga egyre elmélyülőbb és sűrűbbé váló módján egy igazi, szinte tapinthatóan „életes” regénnyé kerekül.

A könyv szuggesztív erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszos-beletörődős, sírós-nevettetős gyermeki bemutatása adja, ami nem nélkülözi a tisztuló rálátást és ráláttatást a sorsok íveire. A bizarr fordulatok közepette, nagyobb, közös múltunk is megelevenedik, így politizálás mentesen, egyben mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas-hetvenes évek korszakának sajátos hangulatát.

A könyv különös értéke folyamatában is felismerhető, a főszereplő felnőtté érésével együtt lassan változik a hangnem, gyorsul és tömörödik a szerkezet, a beletörődést egyfajta felülemelkedés váltja fel, ami egy önnevelő árvaság ébredéseként is felfogható. Ugyanezen változás a történetet is jellemzi, az események eldurvulásával párhuzamosan egy látásbeli tisztulást érzékelhetünk, ami magának a sorsnak a kiteljesedésével vethető össze.

A szeretettelenségből így végső soron a szeretet születik meg, a nyomor sötétjéből, pedig a kivezető út fényei. A regény katartikus élményt ad, hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban is, hitet abban, hogy minden feldolgozható, elfogadható és megszerethető.