Festmények

Kedves honlaplátogatók, kedves érdeklődők,
a képek értékesítésében közreműködők

Az alábbiakban két, a tulajdonomban lévő festményt szeretnék bemutatni, amelyeket értékesítésre szánok. A képek családi hagyatékom részét képezik, azonban kutatói és szépírói munkáimhoz szükséges anyagi háttér megteremtéséhez, sajnos meg kell válnom tőlük, így vevőket, illetve az értékesítésben jutalékos közvetítőket keresek.

A festményeket Tóth Antal művészettörténész – a Magyar Nemzeti Galéria volt főmuzeológusa –, illetve közreműködésével a BÁV aukciós osztályának szakértő festménybecsüse értékelte fel. A „Suttogó” című festmény aukciós irányára így 950 000 Ft, a „Fiú a tükörben” című festményé pedig 750 000 Ft. Ezek az árak az aukció induló licit összegei, vagyis a művek eladási ára az árveréseken magasabb összegre rúgna.

Miután az említett okok miatt a festményeket mihamarabb – amennyiben lehetséges a következő egy-két hónapban – szeretném értékesíteni, a vételi árból az aukciós árakhoz képest is kedvezményt tudok nyújtani, a két festmény együttes megvásárlása esetén pedig újabb engedményt tudok tenni.

Ha valaki a képek eladásában közvetítő szerepet tud betölteni, részére megegyezés szerinti jutalékot tudok biztosítani!

Kérem az érdeklődőket írjanak a paulinyi.tamas@gmail.com email címemre, vagy hívjanak
a 06 30 589 54 82-es telefonszámon.

Köszönettel: Paulinyi Tamás író, a SZINTÉZIS Szabadegyetem igazgatója

 

Kazanlár Emil: Juhász János festészete

„Juhász János korának egyik legeredetibb, legkiválóbb, legnagyszerűbb magyar festőművésze volt. A Gulácsy Lajosok, Csontváryk útját követi anélkül, hogy bármelyiknek is epigonja lett volna. Nem valamelyik hivatalos művészeti egyetemen sajátította el festői mondandóját, sem a nagyszerű technikát, amellyel képes volt alkotni. Autodidakta volt, de nem amatőr. Képes volt olyan vázlatokat rajzolni, mint Rembrandt, olyan tökéletes koloritot használni, mint a régi kódexfestő mesterek, vagy éppenséggel legnagyszerűbb indiai és távol keleti misztikus festőművészek. Különböző korszakai voltak. Stílusai mindvégig beskatulyázhatatlanná teszik. Valahol világviszonylatban a Van Gogh-ok, a Gauguin-ek, vagy a Henri Rousseau-k sorába tartozik.”

Dr. Kazanlár Aminollah Emil

tarot festő, a Filozófia tudományok doktora

(Az idézet Mann Rózsa “Kölcsönkapott Tálentum” című könyvéből való, amely Juhász János művészi életútját mutatja be)

Tóth Antal: Juhász János festőművész (1953-2008)

A festő 1953-ban született Budapesten, ólomüveg-festészetet tanult. Élettársi, majd házastársi kapcsolatban élt Rózsa Mária szobrász-keramikussal, fő műveit Abaújszántón, közös művész-lakásukban és műtermükben festette. A „Suttogó” és a „Fiú a tükörben” című alkotása – egy-egy főműveként – az ezerkilencszáznyolvanas években született. Juhász János, párját 1996-ban elveszítve, 2008-ban, ötvenötévesen halt meg, Bodajk melletti alkotó otthonában.

Juhász János a semmiből bukkant elő. Észak-kelet Magyarország távoli zugából, Abaújszántóról, ahol feleségével működött együtt, jobbára kerámiatárgyakat készített. Abból éltek. Mellette festett, nem is akárhogyan. Kis darabszámú, ám sajátosan egyéni látásmódú életművet teremtett. Önerőből, mert a jelek szerint kortárs mestertől nem tanult, ilyent nem követett.

Még leginkább Rembrandthoz köthető, mint egy századokkal megkésett tanítvány. Gazdagon berendezett, félhomályos lakásuk keltette azt az atmoszférát, amely János festményein, mint szfumátó hatás jelenik meg. A sötét háttérbe ágyazva, rendszerint életképi szituációkban tűnnek fel figurái, amelyeknek világos tónushatását nem magyarázza az enteriőrbe behatoló fény. Sejtelmesség, egyenesen misztikum dereng éppen emiatt a képeken, amelyet fokoz, hogy szinte kidermedt létállapotban jelennek meg az alakok. Nincs mozgásuk, akciójuk. Ez a két kép – mérete miatt is – a főművek közé tartozik.

Körítik részint portréigénnyel, részint fantáziából készített portrék, mint a remekmű Kis bohóc, és egyéb festett tárgyak, például mandalák, amelyeknek sora került ki az ő keze alól. Ugye a mandala egy személytelenségbe burkolódzó ecsetforgató, őshazájában színes homokszóró műve, amelynek személyes vonatkozása azzal van, aki számára készült. Nagyfokú empátiakészségről vallanak ezek az alkotások.

Jánosnak nem egyedülálló módon a XX. századi magyar festészetben a középkori festők anonimitása volt az életideálja. Hogyan boldogulhat vele a műkereskedelem, ha elfogynak azok a hitelt érdemlő tanúk, akik leigazolják, kitől származik a kép.

Itt az egyik festmény a képkeret egyéni adjusztálással tűnik ki.

Ő baráti javaslatra látott neki, hogy boltban folyóméterre vásárolható keretalapanyag helyett egyéni fazonú és díszítésű rámákat helyezzen festményeire, mert azok jobban illenek műveihez. Hihetetlen szorgalmú kitartással látott neki e munkának és végezte el.

Asztalosipari szempontból bizony vannak hiányosságai a rámáknak, de ezek nem láthatók. Ami az előoldalon van, az bizony remek. Úgy kínálhatjuk például ezt az egyik képet triviális reklámfogás használta szlenggel, hogy egyet fizet, nem kettőt, egyenesen négyet kap.

Tóth Antal ny. művészettörténész,

osztályvezető, a Magyar Nemzeti Galéria volt főmuzeológusa

JUHÁSZ JÁNOS

A suttogó

olaj, vászon 124 x 148 cm (1980-as évek)

 

 

JUHÁSZ JÁNOS

Fiú a tükörben

olaj, vászon 107 x 145 cm (1980-as évek)

További referenciaképek Juhász János festményeiből I.:

(A képek szintén Mann Rózsa “Kölcsönkapott Tálentum” című könyvéből valók)