Oldal kiválasztása

Hajnalban sík az út
Gomolygó köd felejt
Nekem vagy másnak maradék léptet ejt

Ködura fényesség
Én is lázban égek
Ki lenne mégis hozzám méltó részeg

Ballagok gőgösen
Ruhám rég szétszakadt
Mentik az Istenek, ami belőlem megmaradt

Mégis kevély mód
Forgolódok körbe
Egy embert fogadnék most igazán örökbe

Meztelen legyen
Ragyogjon a télben
Hazátlan senkiként velem itt az éjben

Hajnalban sík az út
Gyaloglok egyedül
Fölöttem az égben, egy holt cigány hegedül