Hajnalban sík az út
Gomolygó köd felejt
Nekem vagy másnak maradék léptet ejt
Ködura fényesség
Én is lázban égek
Ki lenne mégis hozzám méltó részeg
Ballagok gőgösen
Ruhám rég szétszakadt
Mentik az Istenek, ami belőlem megmaradt
Mégis kevély mód
Forgolódok körbe
Egy embert fogadnék most igazán örökbe
Meztelen legyen
Ragyogjon a télben
Hazátlan senkiként velem itt az éjben
Hajnalban sík az út
Gyaloglok egyedül
Fölöttem az égben, egy holt cigány hegedül
Legutóbbi hozzászólások