Oldal kiválasztása

Megríkat a szépség
Rázza és rázza a lelkem
Nem suttog, harsogva
Kiáltja füleimbe
Saját kegyelmem

Nem a halhatatlanságról
A halandóságról vési
Dallamos sorait szívembe
Hogy minden dolog mégis papír
Csak ezt véssem eszembe

A lelkemet akarja
A halandóét
Így; – szomorú szeretőként,
vénként, halottként,
Csiszolatlan kőként