Gyűlnek az évgyűrűk arcainkon
mosolyog Isten harcainkon
nem tudjuk még csak sejtjük
hogy sorsunkat magunktól rejtjük
Az évszakok velünk repülnek
sugdosni vállunkra leülnek
szavaink nikkel golyók
gurulnak, folynak mint folyók
Medrük, medrünk a csend,
melyben Isten álma a rend
s benne szemedet látom
– kedvesem, tavasz éji álom
Legutóbbi hozzászólások