Oldal kiválasztása

Versek jőnek számolatlan
S magam, mint a süllyedő hajók
Szorgalmas távírásza,
Mint akinek nincs vesztenivalója,
Állok elébük

Néha némán vagy álmodón
Máskor mint a szófukar
Boldogtalanok,
Kiknek csak a foga csikar a csendben

S megint más pillanataimban
Gyémánt hóhullás övezi
Szétfutó perceim vigyázzát
És akkor ott állok kihúzva

Akkor néhai mozdonyok erejét érzem
Az állatvilág nyugalmát
A démonok vállára támaszkodva
Olyankor magamtól írni kezdek

S e roppant szekér megindul
Tekintet nélkül bármire
Rikoltó hamis cigányok tolják
És húzzák hófehér táltos paripák

Ott vagyok én némi úri gőggel
Paraszt vérem forr, buzog
Szelíden ölelik ráncosodó vállaim
A halhatatlan angyalok

Versek jőnek, mint a jéghegyek
Állok elébük kék szalagra várva
Miközben hegedűsök játszanak
És sírnak a nők és a gyermekek