Oldal kiválasztása

Reggel kezdődik, néha Délben
Emberek és démonok készülődnek felém
A kérdéseik azok, amiktől féltem

Egy nap, épp az enyém is lehetne
Ha az ágyam nem lenne
Olyan furcsán, olyan rosszul vetve

Egy nap jön, olyan megszokott
Értelmetlenmód bugyolálja egybe
Lerágott csontként, az okozatot és az okot

Egy nap, bármit kezdhetnék vele egyedül
Vitethetném magam a széllel
Egy sárkányon, akin a névrokonom ül

Múlttalan boldog ártatlanként
Válnék dallá egy napra
Gyerekként fogna kezet velem saját sorsom apja

Vad vágta lehetne ez az egy nap
Édes könnyeket innék
Ó Istenem, tudjátok, milyen messzire repülnék?

Ez a nap ma van
Elcsendesülök
Tombolásaim közt, az Édenben ülök