Oldal kiválasztása

Egyedül álmodtam, végtelen egyedül
Hogy a helyemen most, egy kóbor kutya ül

Ugatás helyett, némán engem bámult
Lelkével lelkemen hosszan elámult

Álmomban ugattam, a mellemet verve
Hogy, hogy érne hozzám egy kutya keserve

És a kutya csak nézett, aki most én voltam
És én a gondolataimat, jóként félretoltam

Tudtam, hogy rám várok, mint az üres árok
Hogy vonítanom kell, mert ver egy ősi átok

Ami nem ismer semmit, semmit, ami nem szent
Mert a gazdánk nekünk, örökre elment…

Kincsem, kiskutyám, édes teliholdam
Velünk álmodok és várom a holtam

Egyedül álmodunk, simítom a fejed
Keresem, mint magamnak is, neked a helyed