Oldal kiválasztása

Régi járat ez, elvitézlek így is
Kutyám helyett
Fásult és fölényes nyugalommal
Magam szegezem orrom a Földnek

Bombákat érzek a múltból elásva
Kilógó rozsdás ütőszegeket
Itt vannak most az újak
Százszor láttam már ilyeneket

Fehér botommal ütöm a nyomot
Ismerős minden lépés
Hangok verődnek vissza róluk
Beletörődők, sírók, de most nem figyelek

Homok vagy jégsivatag
Nálam egyre megy
Nincs oázis itt se, ott se
Csak az árnyékom, amit követhetek

Aknamezőm, szépem,
– végzetem leánya
Mondd, hogy a halálom
Nem lesz hiába

Hogy találok mégis robbanást
És méltó kiutat
Amikor egy rozsdamentes Acélisten
Majd énutánam kutat